Végső Igazságok Terme - Lélekliget

Go to content

Main menu

Végső Igazságok Terme

Üzenetek az Égiektől:
 

Végül elérsz az utolsó ajtóhoz, melyre ez van írva: Végső Igazságok

A Végső Igazságok Terméhez nem felfelé vezet az út, hanem lefelé. Amikor annyi a baj, hogy csak jajszó hallatszik, akkor már az út lefelé fordul. Amíg szép az életed, tekinteted az ég felé fordítod, és hálás szívvel köszönöd. De amikor a baj megtalál, már nem nézel az égre, úgy érzed, Isten elhagyott. Ekkor elindulsz lefelé, és a Végső Igazságok ajtaja előtt a Gonosz ajánlatot tesz neked. Ha egy ajánlatról tudod, hogy rossz, hogy gonosz, könnyen felébred benned az éberség. De a Végső Igazságok ajtajánál a szeretetet kínálja neked. Így szól: „Látod, hogy meghaltak szeretteid, megbetegedtek, baleset érte őket. Elveszítetted, akiket szeretsz, s ők nem tudnak többé téged szeretni. Ha engem szolgálsz, szeretteid védve lesznek, élnek és baj nem éri őket. Hatalmat adok neked, és a hatalmadat arra használhatod, hogy másokon segíts, akik nem tudnak magukon segíteni.”
Amikor ezt az ajánlatot visszautasítod a pokol fenekén, akkor léphetsz be a Végső Igazságok Termébe. Ez csak egy egyszerű, kicsiny szoba, ahol
Isten vár, s így szól: „Én a szabadságot adom neked. Szeretetet nyújtok és nem kérek érte semmit.” „Miért nem védesz meg?” – kérded tőle.
„A szabadságot adom, tehát nem védhetlek. De megtanítalak arra, hogyan védd meg magad. Így leszel szabad, védett, és csak így adhatod tovább a szeretetet feltétel nélkül.
A
Gonoszt csak azzal tudod legyőzni, ha ráébredsz, hogy nem létezik. Amikor történik valami, ami fáj, amit rossznak tartasz, ami veszteség, akkor tudd, hogy ennek három aspektusa van: egy karmikus ok, második a negatív energia vagy rontás, harmadikként pedig: áldozathozatal és/vagy lehetőség a felemelkedésre, valami jobb irányra az életben, újjászületésre egy magasabb síkon.
Aki nem ébredt fel, mindebből semmit sem lát, csak a bajt. Aki ébredezik, már könnyebben felismeri a karmikus vonásokat és a negatív energiát. De az ébredést az jelenti, amikor felismered, hogy mindig valami jobb lesz a vége. Amikor ősszel a fák levele lehull, nem szomorkodsz, mert sokszor láttad már, milyen szép a tavaszi rügyfakadás. Amikor viszont az életedbe köszönt be az ősz, a tél, fátyol takarja el szemed elől a bizton bekövetkező virágzást. Amikor meglátod ezt az összefüggést, akkor véget ér feletted a gonosz hatalma. Amikor megköszönöd a bántást, a bánatot, akkor a könnyeid gyémánttá válnak. Ez az alkímia.
A hatalom és a szeretet, amelyet feltételekhez kötsz, az benne tart a körforgásban. Nem adsz szabadságot, így nem lehetsz szabad.
Egyszer végleg belépsz a Végső Igazságok Termébe. Először csak látogatásokat teszel ott, majd úgy döntesz, maradsz örökre. Én nem marasztallak gyermekem, mert szabad vagy. Szeretettel várlak, és szeretettel engedlek el, amikor még vissza-visszatérsz a Feltételek Világába. Hisz biztosan tudom, hogy végül velem maradsz, mert egyek vagyunk.
"

Back to content | Back to main menu