Spirituális "betegség" - Lélekliget

Go to content

Main menu

Spirituális "betegség"

Üzenetek az Égiektől:
 
 

Amikor támadás ér odaátról...

Egy ismerősöm úgy érezte, hogy megszállók telepedtek rá. ...már nem volt önmaga, hirtelen megváltoztak a gonolatai, érzései, idegen késztetések lettek úrrá rajta. Szerettem volna segíteni és feltettem a kérdést az égieknek: mit lehet tenni ilyen helyzetben? Ez a válasz érkezett:

"A spirituális „betegségeket” a test megbetegedéseihez hasonlítjuk.
Miért van az, hogy azonos körülmények között az egyik ember megbetegszik, a másik nem, az egyik beteg belehal a fertőzésbe, a másik felépül belőle, míg a harmadik krónikus beteggé válik? Világos, hogy ha a környezet azonos, akkor az okokat az egyénen belül kell keresnünk. Amikor baktériumok gyengítik le a szervezetet, akkor döntően fontos a táptalaj, ahová érkeznek, és hozzátesszük azt is, hogy a rossz belső miliő miatt a szervezet egészséges sejtjei is baktériumokká alakulnak.

A spirituális világban asztráltestünket, mentáltestünket ugyanúgy „baktériumok” milliárdja veszik körül. Sajnos azt is meg kel mondani, hogy ezek a „baktériumok” az emberek negatív gondolatformái, negatív indulatai. Lehet különböző nevekkel illetni, mint démon, ördög, Gonosz, rontás, átok, mágia. De tudni kell, hogy mindez nem külső hatalom, hanem mind emberhez kapcsolódó

teremtmény. Ezek osztályozása most nem tartozik a témához. Tehát a negatív energiák akkor tudják szellemi testeinket megbetegíteni, amikor a test legyengült, fogékony ezekre a „fertőzésekre”.
A fizikai testet az gyengíti le, ha nem megfelelően gondozzuk: nem megfelelő az étel, túlerőltetjük, keveset pihenünk - ezzel megteremtjük a táptalajt. A szellemi testekre ugyanez az igaz. Ezeknek a testeknek táplálék a szeretet. Szeretetteljes gondolatok, a szeretet fizikai megnyilvánulásai. Romboló táplálék a félelem, a harag, az irigység, a támadás, stb. A pihenés hiányát egyrészt ezek gyors egymásutánja jelenti, másrészt, amikor már valaki spirituálisan fejlődni szeretne, a túl gyors, gyakran erőszakos haladási kedv. Ahogy a fizikai test hajlamos bizonyos betegségekre, úgy a szellemi testek is különböző mértékben fogékonyak, illetve más-más gondolati és érzelmi energiára fogékonyak.

Lehetséges-e külső támadás valaki ellen (rontás, átok, démon, stb.)?

Ahogy lehetséges a baktériumok kívülről érkező támadása, ugyanúgy lehetséges az „asztrálbaktériumok” kívülről történő támadása. De megbetegedés, egyensúlyvesztés csak akkor következik be, ha az asztráltest gyenge, így fogékony rájuk.

Mivel lehet erősíteni az asztráltestet, még megbetegedés előtt?
A legfontosabb védelem a megbocsátás. A megbocsátás igazi értelme nem az, hogy kegyet gyakorolok a másik felett és nagyvonalúan, mintegy felsőbbrendű pozícióból gesztust teszek. A valódi megbocsájtás azt jelenti, hogy tudomásul veszem, hogy a másik fél abban a bizonyos helyzetben a saját élete, egyénisége, érzései, körülményei alapján nem tudott másképp tenni. Ezt elfogadom egy tapasztalatként, indulatok nélkül. A legtöbb ember ezzel szemben, mint kincset őrzi a sérelmeit. Időnként előveszi, kiszínezi, feldíszíti, hozzáad, és csokorba gyűjti a hasonló sérelmeket. Az asztrálbaktériumok elleni leghatásosabb védekezés a sérelmek elengedése. A sérelem a múltban esett meg, tehát már nem létezik, nincs sérelem. Ez igaz arra is, ami 5 perce történt, és arra is, ami 20 éve. Ám a bántás – így érezzük – ténylegesen megtörtént. Ebben az esetben – miután tisztáztuk, hogy a másik csak azt tette, amit az adott helyzetben tenni tudott – el kell kezdeni alkalmazkodni az új helyzethez. Mi minden jót lehet ebből kihozni? Képzeljük a sértést, a bántást egy magas falnak. Nincs tovább. Most képzeljük, hogy a fal mögött azonnal egy szakadék kezdődik. Még midig tovább szeretnénk menni? Tehát hálát adva az akadályért, nézzünk körül, milyen utakat látunk most, amit eddig még nem vettünk észre.
Az asztrálbaktériumok ellen védekezés másik hatásos módja saját negatív vonásaink tudatosítása és transzformálása. Nem véletlenül nem megsemmisítésről beszélünk. Minden érzelemnek, készségnek, képességnek van romboló és építő oldala. Ha már elég bátrak vagyunk, hogy szembenézzünk saját negatív részünkkel, akkor arra már könnyebb rájönni, hogy hogyan lehet ezeket a szeretet szolgálatába állítani. De ebben a folyamatban „baktérium” a türelmetlenség. Ünnepeljünk meg minden negatív vonásunkat! Hiszen az eddig is a miénk volt, csak nem néztünk szembe vele. Ne akarjuk legyőzni, csak kezdjük el megfigyelni. Van egy érdekes tulajdonsága a negatív és a pozitív aspektusnak: A megfigyelés a negatívumokat szétbomlasztja, elpárologtatja, míg a pozitívokat tömöríti, erősíti.
Ahogy fizikai testünk sejtjei képesek kórokozó baktériumokká alakulni, és a kívülről bekerülő hasonló baktériumokkal közösen megbetegíteni a testet, ugyanígy saját negatív érzéseink, indulataink berezonálnak, összhangba kerülnek a kívülről jövő hasonló indulatokkal. Az egyik legnehezebb, ám nem lehetetlen feladat felismerni azt, hogy ami egy emberben, vagy szituációban zavar, az bennem is megvan. Általában nagyon fájón, nagyon titkoltan. Magasabb tanulási szint ezeket bátran és felelősséggel előhívni. De csupán azzal, hogy elfogadjuk ennek a lehetőségét, már kevesebb ellenérzéssel éljük meg az adott sérelmet.

Mit lehet tenni akkor, ha egy „spirituális fertőzés” már megtörtént és az ember lelki, érzelmi, mentális szinten megbetegedett?
Fontos tisztázni, hogy a lélek soha nem betegszik meg. Amit lelki betegségként érzékelünk, az valójában a lélek elszigetelődése a testtől, az érzelmektől, esetleg a hibás mentális funkcióktól. Ahogy testi megbetegedés esetén orvoshoz fordulunk, ebben az esetben ugyanígy célszerű spirituális jellegű egyensúlyvesztés esetén is külső segítséget kérni. Nehéz eldönteni, hogy kihez forduljuk? Ahogy az orvosok, természetgyógyászok sem mindig megfelelően képzettek, vagy tévedhetnek, még inkább lehetséges ez a megfoghatatlan, spirituális

jellegű problémáknál. Mivel ilyenkor nincs meg bennünk az egység és az EGÉSZség, ezért az intuíciók is kevésbé működnek támpontként.
Ha még van bennünk annyi átlátó képesség, akkor mérlegelhetjük a következőket; ha teljesen elmerültünk, akkor a környezetünk egy szeretetteljes tagjának kell ezt megtenni helyettünk:
Súlyos pszichés egyensúlyvesztés esetén a kezdeti szakaszban jó szolgálatot tesznek a nyugtatók, az altatók. Amikor az ember alszik, akkor a lélek szintjén rendcsinálás zajlik. Az álmok segítségével a nap tapasztalatait részben a helyükre teszi, feldolgozza, részben „elégeti”. Ha az egyén nagyon zaklatott, ez a folyamat nem tud lezajlani. Ugyanakkor ez függ az egyensúlyvesztés jellegétől is: depressziós állapotban a sok alvás mélyebbre nyom. Ha elzárkózunk attól, hogy a klasszikus pszichiátria, pszichoterápia eszközeihez folyamodjuk, akkor kereshetünk valakit, akiben 100%-ig megbízunk. A 100%-os bizalom egy mankó, függetlenül attól, segítőnknek ténylegesen vannak-e olyan képességei, amivel tud nekünk segíteni. A bizalom abban, hogy létezik segítség, az egy ugródeszka, amely öngyógyító képességünket aktiválja. Mihelyt csökken a bizalmunk valamely segítőben, köszönjük meg az eddigi fáradozását és keressünk mást. Mert a segítők nem tudnak a belső miliőnkbe belenyúlni. Valójában gyógyulás van, gyógyítás nincs. Tehát minden külső segítség csak támogatás, mankó, stimuláció… A külső környezet adott testi, és spirituális szinten is. A belső környezet az, amin változtatni tudunk. A belsőnk megerősödése általunk történik meg. Bármilyen módszert választasz az egészség visszaszerzéséhez, az csupán addig hatásos, amíg a bizalom ép, amíg hiszel benne.


Mit lehet javasolni a spirituálisan fejlődni vágyóknak, ha nem szeretnének elveszni az illúziókban, vagy táptalajt biztosítani „asztrálbaktériumoknak”?
Egy, a spirituális világ felé tett lépést mindig előzzön meg 10, saját szeretettel teli lényünk létrehozása érdekében tett lépés. Igazából elegendő, ha azon dolgozunk, hogy minden negatív érzelmünket, minden személyiségvonásunkat szeretetet sugárzóvá alakítsuk. A spirituális világok lényeit meglátni, érzékelni, velük kapcsolatba kerülni érdekes kalandnak tűnhet. A saját erőfeszítésünk helyett külső szellemvilági lényekre bízni a formálásunkat, döntéseinket egyszerűbb, kényelmesebb, célravezetőbb megoldásnak tűnik
: hiszen ők hatalmasabbak, bölcsebbek nálunk! Ez azonban alapvető tévedés! Mindenki csak azokat a szellemi lényeket tudja magához vonzani, amelyek az ő szintjén rezegnek! A Lélekhang módszer bárkinek történő megtanítása, megtanulása is ezt a veszélyt rejti magában, ugyanúgy, mint bármely olyan módszer, amely a spirituális világ gyors megismerését célozza, vagy azzal kecsegtet, hogy szellemi segítőkre támaszkodva nagyobb sikereket érünk el.
Szellemi segítők valóban vannak. De úgymond „súgni” csak azok szoktak, illetve azoknak a súgását halljuk meg, akik morális fejlettségünkhöz hasonló szinten állnak.
Amikor erőltetetten szeretnénk spirituálisan fejlődni, olyanok vagyunk, mint a hegymászók, akik nincsenek alázattal a hegy iránt: nem veszik figyelembe saját erőnlétüket, tapasztaltságukat, és a környezetet: milyen meredek a hegy, milyen időjárás van, elegendő-e a felszerelés. És ahogy a ritkuló levegőnél zsilipelni kell, úgy kell a spirituális haladásunk útján is pihenőket tartani, amely segít alkalmazkodni új miliőnkhöz.
Ám mindezek ismeretében tudni kell azt is, hogy az emberi testben töltött idő maga a hegymászás. A lélek önként vállalt útja a nehézségeken keresztül az áhított magaslatokig, ahonnan ég és föld a maga teljes és csodálatos tökéletességében tisztán látható. Ahol minden küzdelem és nehézség semmivé válik a győzelem eufóriájában.

Back to content | Back to main menu