Gyógyító sötétség - Lélekliget

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Gyógyító sötétség

Megjelent!


Milyen lehet egy hónapot eltölteni egy teljesen sötét kunyhóban? Ahol csend van, az étel csak napi egy liter tej, ahová nem vihetsz a szórakoztatásodhoz semmit? Ahol tökéletesen egyedül vagy a gondolataiddal, érzéseiddel?
Ez nem fantasztikus film, ez a valóság. Létezik egy ősi indiai módszer, a Kuti Praveshika Raszajána. Fiatalító, regeneráló terápia, az egészség megszilárdítására és visszanyerésére szolgál.
A szerző 25 nap ájurvédikus tisztítókúrát követően lépett be a kunyhóba és 28 napot töltött ott. Tapasztalatairól, megéléseiről szól a könyv sok humorral és váratlan fordulatokkal.


Megrendelés


Részletek a könyvből:

október 25.
Most nyafogni akarok egy kicsit
Amikor az első hátmasszázst kaptam, és gyöngyözött a homlokom a fájdalomtól, akkor kezdtem sejteni, hogy az ájurvédikus tisztítókúra nem lesz fáklyásmenet. Előzetesen próbáltam a neten videókat nézni a kezelésekről. Ott gyönyörű modelleken imitálták a fogásokat, akik bájosan mosolyogtak közben.
Másnap, a gyógynövényes hánytatás után azt gondoltam, sokkal rosszabb nem jöhet. Pedig de! A beöntést 11 napig kaptam, és mi tagadás, a kellemetlensége vetekedett a hánytatással. Elképzeltem magam felülről, ahogy fekszem ott herbálvíztől nedvesen, meztelenül, akár egy nagy fehér partra vetett bálna, Indu pedig vidáman énekli: „Rílax, médamm!”
Arra nem gondoltam, hogy a ghí ivás minden eddigi kellemetlenséget felülír. Erre a folyamatra csak úgy gondoltam, mint érdekességre. „Addig folytatjuk a ghí ivást, amíg be nem következik a ghí telítettség.” Viccesen elképzeltem, hogy már a fülemből is ghí fog csurogni, és akkor vége :-)
Hát nem egészen a fülemből…  
Tovább

Nov. 14. kedd
Este jókedvűen mentem lefeküdni. Sokat mozogtam előtte, fáradtnak is éreztem magam, ezért joggal reméltem, ugyanolyan jól alszom majd, mint eddig. Odakint most már tényleg feltették a hangtompítót, elviselhető volt a beszűrődő zaj.
Azonban nem jött álom a szememre. Újra kezdődött (vagy tán abba se maradt?) az a hang, amit késő délutántól hallottam. Akkor azt hittem, a kuti oldalában lévő raktárban rendezkedik valaki. Olyan hang volt, mint mikor egy f émtányér kupacot átraknak egy másik helyre. Jó sokáig tart valakinek a munkaideje
gondoltam.
Csakhogy éjjel újra kezdődött ez a különös hang. Kiszámíthatatlan időközönként „Csendültek a tányérok”. Hol halkabban, hol hangosabban. Ekkor persze már azt gondoltam, egy állat csinál valamit. De vajon mit? Ez nem motoszkálás, nem borogat tárgyakat, a hang mindig azonos, csak az erőssége változó.
Éjjel 2 órakor már erős szívdobogás jött rám, amikor felcsendült. Már feküdni sem tudtam, csak ültem az ágyon. Vajon hívjam Gidist? Számtalanszor elmondta ő is, a doki is, hogy Gidist bármikor hívhatom, ha gondom akad. Sajnáltam szegényt felébreszteni, ugyanakkor arra gondoltam, hátha tud megoldást. Remegve tárcsáztam a 888-at. Hosszasan csengett, majd egy géphang szólt, hogy ezt ugyan nem fogják felvenni!
Ültem tovább az ágyon, minden egyes csörrenésnél összerezzenve...
Tovább

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz