Angyalgömbök, szeretettel - Lélekliget

Go to content

Main menu

Angyalgömbök, szeretettel

Üzenetek az Égiektől:

Nehezen született meg az alábbi „riport”. Az angyalgömbökről szerettem volna többet tudni, ezért lelkemet és segítőimet kértem, hogy mondják el, mik azok az angyalgömbök és mit lehet tudni róluk. Nem jött válasz, míg nem egyszer így tettem fel a kérdést: „Miért jöttök?” Ekkor kaptam az első választ: „Gyönyörködni.” – aztán elaludtam. Talán addigra történt meg, hogy nem az elmém kérdezett. Reggel, félálomban folytattam a kérdezősködést. Megszoktam, hogy lelkem és segítőim a kérdéseimre valóságos kiselőadást tartanak. Mindig élvezem ezt, gyakran szinte felkiáltok: „Ahá! Most már értem!” „Nahát, ezt nem gondoltam volna!” – mivel élvezettel hallgatom összefüggő, részletes magyarázatukat, ezért a lejegyzésük sajnos gyakorta elmarad, mert az íráshoz már az agyam is bekapcsol, így valamennyi mindig elvész a közöltekből.
De ők az angyalgömbökről nem beszéltek nekem, ám őket személyesen megszólítva rövid válaszokat kaptam. Mint egy szűkszavú interjú
:


- Mikor láthatunk benneteket?
- Gyönyörködni jövünk. Mi az emberi érzéseket látjuk, meg az állatokét és a növényekét is. Amikor egy ember elragadtatással néz egy állatra vagy növényre, számunkra az elragadtatás is gyönyörű, és az öröm is, amit emiatt a növény, vagy az állat érez. Fontosak a fotós érzései, de kell egy bizonyos áramlás közte, és aközött, amit fényképez. Bárcsak Ti is láthatnátok ezeket az áramlásokat! Akkor Ti is arra vágynátok, hogy ez mindig létezzen, és megteremtenétek magatokban a feltételeit is.
Léteznek köztetek másmilyen áramlások is, sajnos. Oda mi nem megyünk, de vannak más lények, amiket ez vonz. A félelem-zabálók. Mi így nevezzük.
- Láthatunk-e benneteket szabad szemmel is?
- Nem, túl gyorsan mozgunk.
- Kik vagytok?
- Nem válaszolunk erre a kérdésre, mert ezt az agyad kérdi, nem a szíved. Az agy kategorizál, elnevez, és nem is tudjátok: ezzel megmerevít, változtathatatlanná tesz. Bizonyos tulajdonságokat rögzít, másokat kizár. Alkalmat ad nektek arra, hogy vitatkozzatok egymással.
- Jó az angyalgömb elnevezés?
- Ha nem gondoljátok azt, hogy angyalok vagyunk, akkor igen. Mi szeretjük.
- Tudtok pontosabbat ajánlani?
- Nem, nem. Mondtam, hogy szeretjük ezt! És már elterjedt. Honnan tudod, hogy a fű az fű? Onnan, hogy megegyeztetek, hogy így nevezitek.
- Hatással van ránk, ha megjelentek?
- Igen! Tisztítunk benneteket. Tisztítjuk azokat, akikben megjelenik a gyönyörűség érzése.

(Ekkor végigolvastam, amit írtam, és így töprengtem: „Vajon miért ilyen szűkszavúak? Talán egyszerű, primitív lények, akiknek nehezére esik a kommunikáció?” – ekkor azonnal megjelent a következő válasz:

-  Nem vagyunk szűkszavúak. A szívedhez szólunk túláradóan. De most az agyad kérdez, így csak egy kevés szűrődik át a mondanivalónkból. Majd ha a szíveddel kérdezel, akkor először csak sírsz és sírsz, aztán pedig már te sem tartod majd szükségesnek, hogy az agyad vezessen a kommunikációban. Nem vagyunk primitívek. Ti vagytok primitívek. Nem miattunk nehéz a kommunikáció, hanem miattatok.
- Ez elég keményen hangzik.
- Nem az. Mi csak az igazat mondjuk Csak így tehetünk.

vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv

Amikor először láttam angyalgömbös fényképet, írígyeltem, hogy milyen jó, hogy másnak megjelentek a fényképezőgép előtt. Aztán, ahogy egyre több ilyet láttam, kíváncsian elkezdtem a sajátjaimat figyelni: vajon fényképeztem-e én is, csak nem tudtam, nem figyeltem, mi az. És igen! Igen! Kezdetben a legkisebbnek is örültem, a végén már amin 2-3 látszott, ki se gyűjtöttem .-))
A legnagyobb döbbenet volt a számomra, hogy ott voltak azorrom előtt a képen 5-6 éve, és nem láttam őket, MERT NEM TUDTAM, HOGY LÉTEZNEK. Ez számomra évek óta a legnagyobb döbbenet: az iskola, a világ megmondja nekünk, hogy mi létezik és mi nem. És még ha a saját szemünkkel látjuk, akkor sem vesszük észre, ha a saját fülünkkel halljuk, akkor sem hisszük.
A képeim angyalgömbökkel:

Alább további angyalgömbös felvételek, melyeket mások küldtek nekem:

 
Back to content | Back to main menu